Első emlékeim – a klasszikus magyar palacsinta

Az első emlékem a palacsintáról, ahogy anyukámmal közösen sütjük. Nem voltam nagy konyhatündér, nem szerettem különösebben a fazék körül sertepertélni, de a palacsinta, na az más tészta volt! Az én felelősségteljes feladatom volt a kimért liszt és tej szép lassú adagolása a tésztához, miközben anyám lendületesen keverte a tésztát.

Természetesen éveken át ez volt a kedvenc édességem, sőt úgy általában a kedvenc ételem. Ha nagymamám kedveskedni akart kisunokáinak, ő is palacsintával lepett meg minket. A sok válogatós gyerek között ez volt az egyik biztos pont. Lekváros, kakaós, vanília pudingos, hmm… Aztán később, ahogy a gasztronómiát is forradalmasította az internet, beújítottunk a túró rudis palacsintára. Egyszerű a recept: szórd meg kakaóval a palacsintát – lehetőleg még forrón, így szépen elolvad a csokipor – majd töltsd meg jó vastagon túrókrémmel, és csavard össze. A hozzávalókat ne sajnáld, minél gazdagabb, annál jobb!

Első próbálkozásaim a konyhában – a császármorzsa születése

Ahogy egyre nagyobb lettem, elkezdtem a hűtőn túl is megismerkedni a konyhával. Először egy táborban sütöttünk palacsintát, ahol találomra tettünk bele sót. Annyit, amennyi cukrot. Képzelhetitek az eredményt…

Ezt követően szórakozásból, a legjobb barátnőmmel közösen vágtunk bele a palacsintasütésbe. Meglepően jól sikerült, így hát elkönyveltük, hogy tudunk palacsintát sütni. Aztán hónapokkal később, cserediákként egy angol kisvárosban, kijelentettük a fogadó családunknak, hogy imádunk a konyhában tevékenykedni. Erre jött a felajánlás, hogy ha szeretnénk, hozzájárulhatunk a vasárnapi ebédhez. Nagy mellénnyel elvállaltuk. A tészta kikeverésével nem is volt gond, de a sütés! Annyit mondok, hogy a harmadik palacsintaszerű massza után az anyuka diszkréten felajánlotta, hogy kisüti nekünk a maradék tésztát, mi meg örömmel elfogadtuk. Egyébként meglepő módon a végeredmény tényleg finom lett.

Évekkel később tértem aztán vissza a konyhába, amikor egyetemistaként különköltöztem, és rákényszerültem az önellátásra. Az első palacsintám önállóan… nos, abból lett a császármorzsa. De nem vagyok ezzel egyedül, egy legenda szerint ténylegesen így született meg a kérdéses édesség Ferenc József szakácsának köszönhetően, aki palacsintát sütött, csak hát ő is elbénázta, és inkább darabokra tépte a serpenyőben a tésztát. A császárnak pedig bejött a „félresikerült” desszert. Tanulság? A konyhai bakik néha kifejezetten hasznosak!

Gasztronómiai kalandozások a nagyvilágban – egyszerű és gyors receptekkel

Eredetiben sajnos még csak a francia palacsintát kóstoltam Erasmus félévem alatt, de azt mindenhogy: édesen, sósan, főételként, desszertként. Azt kell hogy mondjam, a franciák nem véletlenül híresek a gasztronómia területén (is).

Az igazi amerikai palacsinta ugyan még várat magára, de az elkészítésével megpróbálkoztam. Kicsi, pufi, fincsi lett, valahogy így: a tojás sárgáját (3 db) összekevertem a liszttel (12 dkg), sütőporral, csipet sóval és tejjel (1,5 dl), a fehérjét meg egy csipet cukorral habosra vertem. A kettőt összekevertem, majd hűtőbe raktam tíz percre. Ezután serpenyőben kis kör alakokban kisütöttem. Juharszirup helyett pedig mézet csorgattam a végeredményre.

És végül az én személyes kedvencem és aduászom, a dutch baby! A testvéreimet már elbűvöltem vele, akkor még azt hitték ugyanis, hogy konyhai analfabéta vagyok. Ez talán már nincs így, mindenesetre tényleg nem nagy ördöngösség elkészíteni. Röviden: (két főnek) keverj össze 2 tojást, kb. 2 dl tejet, ugyanennyi lisztet, vaníliakivonatot és 2 evőkanál cukrot. Tűzálló serpenyőt kenj ki vajjal, öntsd bele a tészta felét, és rakd be a sütőbe, amíg aranybarna nem lesz. Ugyanez a tészta másik felével. Aztán mehet rá gyümölcs, kakaó, nutella, lekvár, vagy amit akarsz!

Plusz egy tipp – minimalista palacsinta az egészséges életmód jegyében

Bár nem gyakorlom tökéletesen, azért elkötelezett híve vagyok az egészséges életmódnak. Persze csak ha a palacsinta is belefér. Íme egy lehetőség erre: nyomkodj szét egy banánt, adj hozzá két tojást, és verd fel. A tésztát még ízesítheted vaníliával, fahéjjal, majd serpenyőben, vajon süss belőle kis (többé-kevésbé formás) korongokat. Kész! Egyszerű, gyors, finom, egészséges és PALACSINTA. Kell ennél több?