Balaton = kamaszkori őrültségek

Amikor először lejöttünk a gimis évek elején, mintha egy másik világba csöppentünk volna. Első évben persze még felügyelettel, de aztán teljesen egyedül zötyögtünk le a vonaton, hogy önállóan, vigyázó tekintetek nélkül nyaraljunk. Korábban sosem éreztem ilyen szabadságot, ami egyszerre volt izgalmas és persze nagy felelősség is, mert azzal, hogy leengedtek, egyúttal bizalmat is szavaztak nekünk a szüleink.

Csináltunk persze hülyeségeket is – ó, de még milyeneket! – de ezeket nem részletezném, hiszen ami a Balatonon történt, az a Balatonon is marad. Talán majd az unokáknak anekdotázok róla egyszer. Mert a hülyeségek nagy részéből lettek a legviccesebb sztorik, amiket máig emlegetünk. A többiből meg tanultunk. Megtanultam nyitni az emberek felé, megtanultam önállóan elintézni a problémákat, megtanultam bízni az ösztöneimben. Első flörtök, új barátságok és új haverok, nagy lelkizések és rengeteget különböző emberi történet, ami egy-egy beszélgetés alkalmával elém tárult. Nekem ez a szabadság.

Balaton = munka

Munka egyenlő szabadság? Talán furcsán hangzik, de igen. Az egyik szezont egy pékségben dolgoztam végig a Balatonnál. Hajnali 5-re jártam dolgozni, először csak kisegítőként, majd pénztárosként, mégis talán ekkor éreztem magam a legszabadabbnak. Egyrészt jó érzés volt pénzt keresni és gondoskodni magamról, másrészt kinyílt előttem a világ, hiszen kikerültem abból a burokból, amit a családom és az iskolám épített körém.

Megtanultam értékelni a lehetőségeimet: tanulhatok, szabadon hozhatok döntéseket az életemről, a pályámról, és vagyok olyan szerencsés helyzetben, hogy gyakorlatilag azt kezdhessek az életemmel, amit csak akarok. Rájöttem, hogy ami addig magától értetődőnek és alapvető jognak tűnt, az valójában egyfajta kiváltság.

Meglepő egyébként, hogy milyen apró és mellékes megjegyzések tudnak egy életre az agyunkba vésődni. Az utolsó hajnalon, nyitás előtt a bejáratnál ittam a kávémat és beszélgettem az egyik pékkel, aki megjegyezte: „milyen szerencsés vagy, hogy jövő héttől mehetsz vissza a suliba”. És bár akkor a hátam közepére kívántam az iskolapadot, ez a mondat azóta is elkísér. Mert tényleg szerencsés vagyok. Nekem ez is a szabadság.

Balaton = természet

A Balaton különböző pontjai mind máshogy varázsolnak el, és persze más-más emlékek kötődnek hozzájuk, a szabadság mégis közös bennük.

A Balaton-felvidéken a szüleimmel és baráti társaságukkal vettem részt egy borkóstoló túrán, pont az államvizsgám után három nappal. Tűző nap, lélegzetelállító panoráma, friss levegő, finom borok. A természet maga a szabadság, és ráadásul ez az én otthonom. Bármerre járok a világon, a hazám a hazám marad. Nekem ez is szabadság. Meg az is, amikor a szüleimmel nevetve koccintok a lemenő napfényben, aztán mosolyogva nézem, ahogy együtt táncolnak. (Tudom, giccsesen hangzik, de ez nem a képzeletem túlkapása, ez tényleg így történt.) Meg az is, amikor egy pohár rozé fölött szóba elegyedek egy teljesen átlagos, őszes hajú férfival, akiről pár mondat után kiderül, hogy svéd és horrorfilmszínész.

Balaton = fesztivál

Zamárdiban a Balaton Soundon fesztiváloztam először úgy igazán, nem csak egy-egy napot, hanem egy teljes hetet. Azt hiszem nem kell sokáig ragoznom, hogy a fesztivál miért egyenlő a szabadsággal. Mondjuk önkéntesként vettem részt rajta, de ez semmit nem vett el az élményből, sőt inkább csak hozzátett. Ráadásul olyan könnyed és nyitott voltam, hogy szinte magamra se ismertem: lazán elcsevegtem bárkivel, poénkodtam, és szívből, könnyezve, szinte már hasfájósan nevettem. Ismeretlenekkel, akiket néhány nap után talán már barátoknak is neveztem. Nekem ez is a szabadság.

Balaton = sport

Mind közül a legszabadabbnak talán sportolás közben érzem magam. Egyébként sosem voltam túl erős benne, ehhez képest az évek alatt itt tanultam meg röplabdázni. Nem lettem profi, de most már pályára merek állni. És ez egyaránt szól a fizikai és a mentális küzdelemről, hiszen nyilván rengeteget fejlődtem a játékban, de közben fejben is, mert sokszor döntés kérdése, hogy szembe nézek-e az ellenféllel.

A következő lépés pedig egy valódi kihívás lesz: körbe szeretném biciklizni a Balatont 24 órán belül. Ehhez a bakancslistás pontomhoz hozzátartozik, hogy biciklizni amúgy nem is szeretek. Valami mégis hajt, hogy ezt kipipálhassam. Ha meglesz, akkor pedig jöhet a Balaton-átúszás. Annak ellenére, hogy utálok úszni, és nagyjából két hossz után ki is fulladok. Pont ez benne a szép, hogy most el se tudom képzelni, hogyan fogom kivitelezni, de ki tudja mi lesz x év múlva. Talán még meg is szeretem, ahogy szépen lassan a röplabda is a kedvenc sportommá vált. Nekem ez is a szabadság!

A szabadság annyiféleképpen van jelen az életemben, egy dolog mégis közös az imént felsorolt pontokban: akkor vagyok igazán szabad, amikor feszegetem a határaimat, amikor kilépek a komfortzónámból. Legyen szó önálló problémamegoldásról, munkáról, sportról, vagy akár csak egy fesztiválról, aminek teljesen egyedül vágok neki, ezek mind a szabadságot jelentik. Szóval nekem a Balaton nem a Riviéra. Nekem a Balaton a szabadság és a határaim feszegetése.