Hogy miért nem tűnt fel eddig a személyes radaromon?

Mert a havas hegyekről Ausztriára, a tengerpartról Horvátországra, a napsütéses dolce vita életérzésről Olaszországra, a szlávokról meg Szlovákiára asszociáltam. Pedig itt mindez megtalálható egyszerre. Persze három szűk nap alatt, amennyit én az országban töltöttem, nem tudtam mindent magamba szívni (például a tengerig nem jutottam el), de két dolgot azért kiemelnék: a természetet és az embereket.

A vizek birodalma

A tengerig tehát nem mentünk el, vízből viszont nem volt hiány. A három nap alatt a Bledi-tavat és a Bohinji-tavat jártuk körül, közbeiktatva egy-egy vízesést, várat, völgyet.

A vizekkel egyébként különös kapcsolatom van. A víz építhet és rombolhat. Egy kis csepp semmit nem ér, millió kis csepp pedig otthont és életet ad, de bármikor el is tüntetheti azt a föld színéről. Egyszerre ijesztő és megnyugtató a végtelen tenger látványa, az óriási mélység vagy éppen a gazdag élővilág alattam és körülöttem. Némi túlzással utálok úszni, de nem tudom elképzelni a nyaramat a Balaton zöldes-kékes látványa nélkül. Nem bírom a halakat és a tengeri herkentyűket, de a búvárkodás mégis nagy vágyam. Tartok tőle, hogy egyszer egy cápa fogai által ér véget földi kalandom, mégis szerepel a bakancslistámon a szörfözés, természetesen az óceán hatalmas hullámain. Szóval valahogy így állok a vizekkel, ambivalensen, mint annyi minden mással is.

Mégis, vagy talán pont ezért, az egyik kedvenc relaxációs tevékenységem a víz nézése, legyen az tenger, folyó, patak, vízesés vagy éppen tó. Erre pedig nem is lehet tökéletesebb helyszínt találni, mint Szlovénia ezen része, de azt hiszem a képek magukért beszélnek!

Bledi-tó

Első nap késő délután sétáltuk körbe a Bledi-tavat, így néhány percenként egészen új látvány tárult elénk, ahogy a nap lassan lebukott, a tó fokozatosan elsötétült, a hullámzó víz pedig hol zöldes, hol sötétkék színben pompázott előttünk. A várba is érdemes felmenni, bár belépőt kell venni, de a látványért megéri: belátni az egész tavat a közepén magasodó kis templomtoronnyal.

Bohinji-tó

Második nap került sor a kicsit nagyobb Bohinji-tóra. Ennek már biciklivel vágtunk neki, bár valójában csak a tó egyik oldala alkalmas a tekerésre. A másikon sem lehetetlen végiggurulni, de ahhoz nálam egy picit elvetemültebbnek kell lenni. Gyönyörű tavaszi idő volt, sőt, kiülve a napra már a nyár első sugarait is meg lehetett érezni, ami lenyűgöző kontrasztot alkotott a háttérben magasodó havas hegycsúcsok látványával.

A tavakon túl pedig számos túraösvény közül válogathatunk a környéken: séta egy zöldellő völgyön keresztül, rövid túra egy vízeséshez, vagy éppen komoly hegymászás, dönthetünk kedvünk szerint.

Vendégként a szomszédban

Az utazásaimat mindig nagyban meghatározza, hogy milyen emberekkel keresztezzük egymás útját. Mert az úti cél sosem csak egy város, egy múzeum vagy éppen egy vízesés, hanem az adott országban élő és utazó emberek is. Ezúttal nem egyedül és nem low-budget módon utaztam, így kevesebb alkalmam volt kapcsolódni az emberekkel. Azt viszont biztosan ki merem jelenteni, hogy Szlovénia tárt karokkal és szeretettel fogadja a vendégeket: a hotelben, az étteremben, az utcán; mosolyognak, kedvesek és segítőkészek. És ez az amiért szeretnék még visszatérni! Mert tavakat, hegyeket, természetet találok máshol is, sőt, annyi de annyi új csoda és felfedeznivaló vár még rám. Persze kedves embereket, barátokat is lehet találni a világ bármely pontján, de azért én még csak visszatérnék Szlovéniába. Úgyis itt van egy ugrásra!